Sárga esernyő

Épp az Így Jártam Anyátok-kalt nézem. Annyira jó kis sztori. De én ismerek egy jobbat. Ahhoz, hogy teljes legyen a minimítoszom el kell mesélnem néhány dolgot a családomról. Röviden: Egy Anya, Apa, kis hugi, (gonosz) mostoha anya, (gonosz) mostoha anyától kis hugi. Apukám Anyukája, a Mamám, az apukája a Papám. 🙂 Nagy Papám is hitt a (gonosz) mostoha anyában, hát szerzett egyet Apukámnak. Lényeg a lényeg Mamám egyedül volt 42 évig. Utazzunk vissza az időben. Mamám a középiskolában szerelmes volt xyŐ-be aki szintén szimpatizált Mamával, de mivel abban az időben a viccelődést sem nézték jó szemmel dédszüleim, a közös vonat utazásokon kívül nem maradt Mamámnak semmi, csak pár Húsvéti képeslap, titkon váltott levél. De az élet telt, mindkettejük felett. Megismerte Mama Papát, és szintén telt a majdnem mesebeli válás. De Mama legbelül végig tudta ki az igazi. Mi is hallottuk számtalanszor (ismétlem, SZÁMTALANSZOR) az ő plátói szerelme, élete katonájának a történetét. De pár évvel ezelőtt, az iwiw idejében nagymamám, megkért keressem fel xyŐ-t. Miért is ne, megkerestem, felvettük vele a kapcsolatot. Válaszolt, sőt, nem is akárhogy, számtalan telefonbeszélgetés után, xyŐ szeretett volna találkozni mamámmal. Azt hozzáteszem, hogy 40 év sok idő, Mama a válásakor evésbe folytotta bánatát, és felszedett nem pár kiló felesleget, ami miatt nagyon tartott a találkozástól. Akkoriban Dédimamám is nála lakott, de szerencsére titokban megszerveztük a találkát, Dédike, csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy egy hétvégét velem tölt, aminek láthatólag először nem örült, de nem mert nem szeret, hanem mert félt elveszíti a lányát. Mama, egy tini izgatottságával készülődött a randevúra, szépítkezett, sürgött-forgott, mert Papámon és xyŐ-n kívül nem volt más férfi az életében. Eljött az a bizonyos nagy nap. Elindult. Amikor két nap múlva hazaérkezett ki volt cserélve. Nem a mamám volt, hanem egy igazi Nő, boldogságban, és reményekkel teli. Ódákat zengett, szinte csicsergett a hangja, mint a kismadaraknak, annyira boldog volt. De kiderült a rózsaszín felhő, azért még nem takarta el mindkettő szemét, persze xyŐnek is született családja, özvegy lett, de akkoriban volt egy élettársa, nevezzük Jucikának. Jucika és xyŐ nem voltak boldogok, csak a társfüggőség meg a rút megszokás tartotta össze őket. xyŐ félt kilépni ebből a komfortos kapcsolatból, a bizonytalanért, ezért pár hét múlva megszakadt a kapcsolatuk Mamával. Nem viccelek Mama belebolondult a hirtelen jött boldogság érzésétől és hirtelen jött elvesztésétől, de nem úgy, hogy minden nap sírt, hanem úgy, hogy leveleket írt xyŐ-nek egy füzetbe, leírta az együtt töltött két nap eseményeit, az érzéseit, az ígéreteket. Persze voltak rossz napjai, de már én éreztem kellemetlennek, amikor azt mondtam neki, amikor fel akarta köszönteni névnapján xyŐ-t, hogy ne kuncsorogjon, mert Nő. Én, a nagy tapasztalt. Igaz azóta is ugyanazzal az emberrel vagyok, immár 10 éve és 1 hónapja, de ÉN, azt hittem hogy tapasztaltabb nő vagyok, mint a Mamám. Kiderült, hogy nem. Teltek-múltak a napok, de xyŐ nem jelentkezett. De Mamám nem adta fel a reményt. Ragyogó, könnybe lábadt szemekkel mesélt napról-napra, telefonban, levélben, személyesen xyŐ-ről, igazi férfinak nevezte, miközben én, csak sajnáltam Mamát, mert szerintem felültette. De egy reggel, csörgött a telefon. XyŐ volt, szakított az élettársával, és elköltözött tőle, és meginvitálta Mamát magához. Két héttel később Apu felhozta Mamát a falujából, Budapest mellé, és itt töltött egy hetet, majd kettőt, majd azt vettem észre magam, hogy xyŐ-nél lakik. Nagyon restellem magam, mert én azt mondtam, hogy kuncsorog. Pedig csak a szíve választottját akarta köszönteni. Megismerkedtem xyŐ-vel. Együtt intéztünk el egy ügyet hármasban. XyŐ szinte óvta Mamát a széltől is. Mindig simogatta a kezét, boldogan rámosolygott, megpuszilta. Látszott külső szemmel is, hogy fontos neki a Mamám. Azon kaptam magam, hogy örökbe fogadtak immár 2 kiskutyát. Egy szép márciusi napon pedig megházasodtak. Titokban. Mama csodaszép volt, utólag láttam képet róla.  Fekete harisnyában, fekete szoknyában és egy vajszínű blézerben volt. Nem volt kifeste, nem volt kicicomázva, de gyönyörű volt. Elmesélte a ,,lakodalmi ebédet”. 900.-ért annyit ehettek amennyit szerettek volna, az volt a feltétel, hogy amit a tányérjukra tesznek fogyasszák el. Az esküvői torta, nem két emeletes volt, hanem egy szelet torta. De ahogy elmesélte is összefutott a nyál a számban. A Mamám hamarabb ment férjhez, mint én. Engem ez nem szomorúsággal, hanem reménnyel tölt el. Szeretek hinni abban, hogy ez a világ a rossz, nem pedig az amit én jónak látok. Nem az számít, hogy ki van ott az esküvőmön. Nem az, hogy hány embert hívok meg, milyen kocsival megyek, hány emeletes torta van, vagy a legdivatosabb ruha illeszkedik az egyébként nem tökéletes, de számomra tökéletes testemen, hanem az, hogy van igaz szerelem, létezik tündérmese, mindenkinek van esélye, és csak akkor fog megtörténni a csoda, ha kimész az utcára. Ha Mamám a súlya miatt nem mert volna elmenni a találkozóra, vagy kifesti magát, és megjátsza magát nem történik meg a csoda. De így, igazi gondoskodó mamaként és Nőként, megkapta akire vágyott. Sosem szidta xyŐ-t vagy az akkori élettársát, mindig úgy beszélt, hogy az történik aminek történnie kell. Így lett. Az esőben segített neki is rátalálni a szerelmére a sárga esernyő, ami jelen esetben a remény, hit és szeretet.